Ez történt a „Wellcome gyűjtemény ötven éve a Swansea-ben és azon túl” konferencián

2021. 09. 15. – 2021 .09. 17.

 

A közelmúltban került megrendezésre az Egypt Centre szervezésében a „Wellcome gyűjtemény 50 éve a Swanseaben és azon túl” című, három napos konferencia online formában. Regisztrációt követően bárki ingyenesen megnézhette az előadásokat Zoomon keresztül, így nekem is lehetőségem volt a részvételre. Az előadások magyar idő szerint délután 2 és 6 óra között zajlottak.

 

A rendezvény logója angol és walesi nyelven.

A szervező szíves engedélyével.

 

A megnyitó után az első előadáson Ruth Horry[1] jóvoltából megtudtuk, hogy Sir Henry Solomon Wellcome egy amerikai-brit gyógyszeripari vállalkozó volt, aki 1853. augusztus 21-én látta meg a napvilágot a wisconsini Almondban. 1880-ban alapította meg egy kollégájával, Silas Burroughval a Burroughs Wellcome és Company nevű gyógyszergyárat. Ők dobták piacra az első tabletta formájú gyógyszert, korábban por vagy folyadék formájú készítményekkel gyógyítottak az orvosok. A vállalkozás nagyon sikeres volt. Wellcome körülbelül 1890-től kezdve szenvedélyesen gyűjtötte az orvosláshoz kapcsolódó tárgyakat és régiségeket, az volt a célja, hogy létrehozza az Ember Múzeumot. A gyűjteményéhez megvásárolt bármit, ami valamilyen módon kapcsolódott az orvostudományhoz, köztük rengeteg ókori egyiptomi régiséget is. 1913-ban a londoni Wigmore Streeten megnyílt a Wellcome Történelmi és Orvosi Múzeum, amelyben csupán a gyűjtemény töredékét mutatták be állandó kiállítás keretében. A nagy része raktárakban volt London-szerte. 1936-ban a Wellcome Gyűjtemény új épületbe költözött a Euston Roadra és itt a mai napig működik egy ingyenes könyvtár és múzeum.

Henry Wellcome 1936-ban, 82 éves korában halt meg Londonban. Végrendeletében vagyona jelentős részét karitatív tevékenységre ajánlotta fel, így jött létre a Wellcome Trust, a világ egyik legnagyobb orvosi jótékonysági szervezete. Wellcome halála után hatalmas, több mint egymillió darabra becsült gyűjteményéből a legtöbb nem orvosláshoz kapcsolódó tárgyat szétosztották és szinte mindenhová került belőle világszerte. A Swansea Egyetemre 1971. szeptemberében, vagyis 50 éve érkezett meg a Wellcome gyűjtemény egy része, de kerültek tárgyak többek között a British Múzeumba, a Petrie Múzeumba, Manchesterbe, Burminghembe, Durhambe és Liverpoolba.

 

Sir Henry Solomon Wellcome

Forrás: Wellcome Colletion

 

A következő előadáson Isabella Vella Gregory[2] elmesélte, hogy Henry Wellcome lelkes régész is volt. 1910 és 1914 között finanszírozott és részt is vett a Szudánban található Jebel Moya területén folytatott ásatásokban. Nehéz természete miatt szinte minden évben új csapattal dolgozott. Az ásatás publikációja csak Wellcome halála után készült el. A mostani feltárók életét megnehezíti, hogy a feltárások során előkerült leletek szét vannak szórva a világban.

Ezután dr. Kenneth Griffin[3] arról beszélgetett John Bainesszel[4] és Alan Lloyddal[5], hogy milyen emlékek fűzik őket a Wellcome gyűjteményhez. John Baines professzor a Durham Egyetem részére válogatott egyiptomi tárgyakat a University College Londonban[6]. Alan Lloyd pedig a Swanseaben volt szemtanúja, amikor a Wellcome Gyűjtemény tárgyai 1971-ben megérkeztek. Elmondta, hogy a Kate Bosse-Griffiths gondjaira bízott tárgyak egy jó alapot jelentettek egy oktatási célú gyűjtemény kialakításához. 1976-ban nyílt meg a múzeum, ami hamar nagyon népszerű lett az iskolák körében, és ez a mai napig így van.

 

A Swansea Wellcome Gyűjtemény, ahogy eredetileg nevezték, megnyitóján készült felvétel 1976-ból. A képen balról jobbra: Gwyn Griffiths egyiptológus professzor, Robert Steel professzor az főiskola igazgatója, Dr. Kate Bosse-Griffiths egyiptológus, Swansea polgármestere és polgármesternéje, valamint Harry James szerepel.

Forrás: Ken Griffin twitter bejegyzése

A szervező szíves engedélyével.

 

dr Kenneth Griffin folyamatosan kutatja az Egypt Centre tárgyait és azok eredetét. Az előadásában elmondta, hogy Henry Wellcome aukciókon és magánúton is vásárolt ókori egyiptomi tárgyakat, de felajánlások révén, valamint ásatások finanszírozásával is gyarapodott a kollekció. Ekkor még az ásatás finanszírozója kapott a leletekből az anyagi támogatásért cserébe.[7] Aukción vásárolta meg többek között Robert de Rustafjaell, Hilton Price és William MacGregor egyiptomi tárgyait. 1959-ben a walesi születésű egyiptológust, David Marshall Dixont (1930-2005) bízták meg Wellcome egyiptomi gyűjteményének rendszerezésével és ő felelt annak a Petrie Múzeumba szállításáért 1964-ben. A leletek szétosztása során egyébként több esetben is előfordult, hogy egymáshoz kapcsolódó tárgyak különböző intézményekbe kerültek. Így például Ptahhotep két usébti tartó ládája a Burmingham Múzeumban van, míg a tartalmuk, 2x10 darab usébti a Swanseaben. Ptahhotep az isteni áldozatok írnoka volt Amon házában.Az Újbirodalom korában, valószínűleg a 19. dinasztia idején élt.

 

A W379 nyilvántartási számú, kb. 20 cm magas, fából készült, festett felügyelő usébti. Ptahhotep egy usébti tartójában egy felügyelő és kilenc munkás volt. Az usébti egy sírmelléklet. Az ókori egyiptomiak elképzelése szerint a túlvilági léthez szükség volt a folyamatos ellátottságra, az ehhez szükséges javakat elő kellett állítani. A túlvilági öröklét tehát nem csupán pihenést jelentett. Az usébti feladata volt, hogy a túlvilágon elvégezzen a tulajdonosa helyett minden munkát. A munkásokhoz, pedig, hogy rendet és fegyelmet tartson bizonyos korszakokban munkafelügyelő is dukált.

Forrás: Abaset

 

Stephanie Boonstra[8] az Egypt Exploration Society (EES) 1930-31-es amarnai ásatását elevenítette fel nekünk. Az EES archívumában jelentős mennyiségű anyag található az ásatásról, például ásatási jegyzetek, tárgykártyák, háznyilvántartások, ásatási fotók, személyes fényképalbumok, levelezés, elosztási nyilvántartás, éves beszámolók, sőt még filmfelvételek is. Az ásatás vezetője a különleges egyéniség, John Pendlebury (1904-1941) brit régész volt. A csapat fontos tagja volt Mary Chubb, aki az ásatás adminisztratív teendőiben vállalt oroszlánrészt és az Amarnában eltöltött idejéről könyvet is írt „Nefertiti itt élt”[9] címmel. Stephanie név szerint említett néhány egyiptomi munkást, úgy, mint Reis Umbarak, illetve Mohammed el Bedawi és fiai. Az ásatás legfontosabb felfedezései közé tartozik Hatiay főépítész háza és egy edény arany leletekkel.

Az alábbi linkeken láthatjátok az EES archív felvételeit az ásatásról két részben:

https://www.youtube.com/watch?v=wogFpvWEXKM

https://www.youtube.com/watch?v=uXVy4cyyTSM&t=208s

 

A következő előadást Rachel Barclay a Durham Egyetem Keleti Múzeumának kurátora tartotta. Ebbe a múzeumba szintén kerültek tárgyak a Wellcome gyűjteményből 1971-ben. A Keleti Múzeum egyiptomi kollekciója körülbelül 7000 tárgyból áll, mely az ókori Egyiptom minden korszakát lefedi a Predinasztikus kortól a Kopt korig. A gyűjtemény alapját Algernon Percy (1792-1865), Northumberland negyedik hercege hozta létre. Aki 1826-ban egyiptomi utazása során szeretett bele az ókori egyiptomi kultúrába. Gyűjteményét büszkén mutatta be az Alnwick kastélyban. Unokaöccse, Henry Earl Percy hasonló szenvedéllyel gyűjtötte az ókori egyiptomi tárgyakat.

A nap utolsó előadója Frances Larson[10] jóvoltából egy különleges hölggyel, Winifred Blackmannel ismerkedhettünk meg. Ő brit antropológus, régész és egyiptológus volt. 1872-ben született Norwichben. A 11 évvel fiatalabb öccse révén szippantotta be az egyiptológia, aki Oxfordban tanult és diplomázott. Winifred már elmúlt 30 éves amikor a család Oxfordba költözött. Levelezésükből kiderül, hogy Winifred mindig is Egyiptomba vágyott, szerette volna elkísérni öccsét ottani ásatásaira. 1915-ben végül antropológus diplomát szerzett az Oxfordi Egyetemen. Tanult németül és arabul is. Apja hirtelen halála és adósságai nehéz helyzetbe hozták a családot, ezért Winifred fizetett munkát keresett az oxfordi tanárainál. Henry Balfour révén a Pitt Rivers Múzeumban dolgozott és katalogizálta a gyűjteményt 1912 és 1920 között. 1920-ban volt lehetősége először Egyiptomba utazni. Testvérét kísérte el az ásatására, akivel sokszor dolgozott együtt, ugyanakkor azonnal saját antropológiai kutatásokba kezdett. Az arabok hiedelmei, népi szokásai érdekelték. 19 éven át minden évben visszatért, még úgy is, hogy szinte folyamatosan pénzszűkében volt. 1927-ben jelent meg „A felső-egyiptomi fellahnő”[11] című könyve, és ez volt az az évi is, amikor Henry Wellcome először finanszírozott a számára egy szezont. Ekkortól gyakorlatilag Wellcome ügynöke lett, elsősorban néprajzi tárgyakat gyűjtött a számára. 1932-ben megromlott közöttük a viszony, de ennek ellenére Winifred a háború kitöréséig továbbra is kiutazott Egyiptomba. Két további könyvön is dolgozott, de ezek sosem jelentek meg. A háború alatt Liverpoolban élt öccsével és húgával. Házukat bombatalálat érte. 1945-ben öccse visszatért Egyiptomba, de ő már soha többé. Szeretett húga halála után megtört, az egészsége megromlott és nem sokkal később, 1950-ben meghalt.

 

A második napon olyan múzeumokkal ismerkedtünk meg, amelyekben őriznek tárgyakat a Wellcome gyűjteményből. Molly Osborne a Manchester Múzeumban őrzött, és a Wellcome kollekcióhoz tartozó sztélékkel kapcsolatos kutatásának eredményeiről számolt be. Ian Trumble[12] a Bolton Múzeumban őrzött tárgyak közül mutatott nekünk Wellcome gyűjteményhez tartozó darabokat.

Ezt követően virtuálisan látogatást tehettünk dr. Campbell Price[13] segítségével a Manchester Múzeumban, bár az intézmény felújítás miatt jelenleg éppen zárva van. Élmény volt benézni raktárba és gyönyörű volt az Középbirodalom korabeli, mészkőből faragott női figura, amelynek a derekán és a feje tetején rejtélyes, de ókori lyukak vannak. Talán ezeken a helyeken valamit hozzáillesztettek a szoborhoz, ami mára elveszett? Egy hasonló szobrot tudok mutatni nektek a Metropolitan Múzeum gyűjteményéből, ezen nincsenek lyukak és a frizurája is kicsit más.

 

A 30.8.198 nyilvántartási számot viselő 14,5 cm magas, és 4,5 centiméter széles, mészkőből faragott női figura a Metropolitan Múzeum gyűjteményéből. Középbirodalom, vagy az Újbirodalom eleje.

Forrás: The MET

 

A Bolton Múzeumban valódi virtuális sétán vehettünk részt Ian Trumble jóvoltából. 2018-ban nyitott meg a felújított múzeum, amelyben a korábbinál jóval több, körülbelül 2000 ókori egyiptomi tárgy van kiállítva. Látványos, családbarát és interaktív környezetben fedezheti fel az ókori Egyiptom világát az, aki ide látogat. A múzeum különlegessége III. Thotmesz sírkamrájának másolata.

Mondhatnám, hogy a múzeumlátogatások voltak a nap csúcspontjai, de a szünet után Lee Robert McStein[14] egy számomra nagyon meglepő előadást tartott. Már a címe felkeltette az érdeklődésemet a programot olvasva. Így hangzott: „A deir el-baharii” öntvények rejtélyes esete”. Be kell valljam arra gondoltam, hogy Hatsepszut templomának részleteit fogjuk látni, de nem ez történt. A konferencián már korábban is szó volt róla, hogy Henry Wellcome gyűjteményében számos replika, gipszöntvény akadt. Ezeket akkoriban egyébként a kairói Egyiptomi Múzeumban lehetett megvásárolni. A Manchester Múzeum alagsorában őriztek néhány érdekes öntvényt. A Monument Men csapatát 2018-ban kérték fel arra, hogy fotogrammetria segítségével mérjék fel és dokumentálják ezeket. A Manchester Múzeumban sokáig úgy gondolták, hogy a Ptolemaiosz-kori jelenetek a denderai templomból származnak. Az egyik gipszöntvény peremén azonban szerepelt a Deir el-Bahari felirat. Kiderült, hogy az öntvények egy olyan szentély falai, amelyekben Imhotep és Amenhotep Hapu fiát tisztelték Deir el-Bahariban. Mivel a Manchester Múzeumban nincs hely az öntvények számára, a terv az, hogy jövőre a Monument Men fotogrammetria laboratóriumának otthont adó ikonikus épületben, a Leigh Spinners Millben[15] lesznek majd láthatók.

A nap hátralévő részében további múzeumok mutatták be a Wellcome gyűjteményhez tartozó tárgyaikat és kutatásuk nehézségeit. A Petrie Múzeumból Anna Garnett[16], Kyle Jordan és Daniel Bailey, a Fitzwilliam Múzeumból Helen Strudwick[17], illetve a Tudományos Múzeumból, Selina Hurley[18]. Különösen megindító volt Kyle Lewis Jordan „Az istenek levett ruhája” című prezentációja. Ő olyan múmiavásznakat kutatott, amelyeken hieratikus feliratok és a Halottak könyve vinyettái vannak. A Petrie Múzeum gyűjteményében 25 darab ilyet őriznek a 30. dinasztia idejéről. Kyle felhívta a figyelmet arra, hogy ezek a vászontöredékek, amelyek összetartozó darabjai ma több múzeumban vannak szétszórva, azt a célt szolgálták egykor, hogy az elhunytat, akit beletekertek isteni lénnyé alakítsák át, aki a túlvilágon örökké él. Az, hogy a múmiákat megfosztották ezektől a vásznaktól visszafordíthatatlan kárt okozott.

 

A konferencia zárónapján a szervező Swansea Egyetem Egyiptom Központja kapott hangsúlyosabb szerepet, de az első előadáson Ashley Cook[19] jóvoltából a liverpooli Világ Múzeum történetével ismerkedhettünk meg, ami 1853-ban nyílt meg és 1860-ban költözött a mai helyére. A háború fenyegetése miatt a legritkább és legértékesebb tárgyakat biztonságos helyre szállították. Sajnos az épület az 1941-es heves bombázások következtében kiégett és az ott maradt tárgyak megsemmisültek. A múzeum legkevésbé sérült része 15 évvel később, 1956-ban nyitott meg újra. A háború sújtotta múzeum számára nagy segítség volt a Wellcome gyűjtemény darabjainak érkezése.

A Swansea Wellcome gyűjteményéről az Egyiptom Központ kurátora Carolyn Graves-Brown mesélt. Ezután egy szenzációs archív felvételt tekinthettünk meg, amely 1976-ban készült. Gwyn Griffiths mutatja be a fekete-fehér filmben a múzeum néhány kiemelkedő darabját. Alan Lloyd is feltűnik benne, Ankhhápi papiruszának töredéke látható nála.

 

A Halottak könyve 15. fejezete szerepel Ankhhápi papiruszának töredékén (W867), ami egy a felkelő naphoz szóló fohász. A sólyomfejű Napisten ott látható a bal felső sarokban áldozati asztalnál ülve. Előtte a temetés jelenetei vannak. Látjuk a bika feláldozását, majd egy pap tisztító szertartást mutat be. A felolvasó pap papiruszt tart a kezében és a fején kettős toll van. A következő pap kezében és az előtte lévő szentélyen a szájmegnyitási rituálé eszközei szerepelnek. Majd egy pap tisztítószertartást végez az Anubisz által megtartott múmián, előtte siratóasszony térdel. Anubisz, a balzsamozás istene mögött egy sztélét, egy pár obeliszket, gazdag ételáldozatot és magát a sírt látjuk. A Ptolemaiosz korból származó papirusznak egy másik része a British Múzeumba került.

Forrás: Abaset

 

Fergeteges volt a virtuális túra Ken Griffinnel, amelynek végén a raktárba is bepillantást nyertünk. Közelről megnézhettünk egy csodálatos amarnai gyöngynyakéket.

 

Az uzeht-gallér központi amulettje Bészt vagy Beszetet ábrázolja. Bész a szülő nők és gyermekek, valamint a háztartások védelmezője, Beszet pedig az ő női megfelelője. Elképzelhető, hogy az ékszer az egyik amarnai hercegnő sírjából származik. Nem biztos, hogy a fűzés eredeti. Az amulettek különféle anyagokból készültek, például fajansz és karneol. Van közöttük búzavirág vagy pipacs, istennők jogarral a kezükben, egy guggoló pávián és számos rozetta. Az Egyiptom Központban négy ilyen nyakék is van, eredetileg mindegyik Ellinor Frances Berens gyűjteményéből származik, amit Wellcome 1923-ban vásárolt meg.

Forrás: Abaset

 

Ken a raktárban rábukkant egy a Wellcome gyűjteménybe tartozó gipszöntvényre, ami egy mágikus gyógyítószobor talapzata. A hozzá tartozó szobor nincs az Egyiptom Központban, azt ugyanis a Petrie Múzeum raktárában őrzik. Az előadáson jelentették be, hogy a két darab egyesítve lesz majd látható az Egyiptom Központban talán még idén. Dzsedefhór, a megmentő eredeti szobra a Kairói Egyiptomi Múzeumban van – ha át nem szállították a hamarosan megnyíló Nagy Egyiptomi Múzeumba (GEM). Dzsedefhór pap volt és már életében istenként tisztelték. A szobor felhúzott térdekkel ülve ábrázolja őt, a lába előtt egy Hórusz-cippus van. A Hórusz-sztélék jellegzetessége, hogy a mezítelen gyermek Hóruszt ábrázolják egy vagy két krokodilon állva, a kezében veszélyes állatokat tartva. Ezekkel a sztélékkel és mágikus szobrokkal általában kígyómarást és skorpiócsípést gyógyítottak úgy, hogy vizet folyattak rá, amit a páciensnek meg kellett innia. Az eredeti szobor akkor készülhetett, amikor III. Philipposz Arrhidaiosz, Nagy Sándor féltestvére volt Egyiptom királya.

 

Ez a W302 nyilvántartási számot viselő talapzat. Ahogy látjátok teljes egészében mágikus szövegek és istenábrázolások borítják.

Forrás: Abaset

Az eredeti szobrot az alábbi linkre kattintva tudjátok megnézni, igazán lenyűgöző darab:

http://www.attalus.org/egypt/djedhor.html

 

 

Alexandra Eveleigh[20] a Wellcome gyűjtemény részéről arról beszélt, hogy mekkora kihívás a Wellcome gyűjtemények diaszpórájának összefogása és kérte, hogy jelentkezzenek azok az intézmények, amelyeknél vannak ilyen tárgyak.

Erin Hussein, ókori történelmet oktat a Swansea Egyetemen, szakterülete Ciprus a Római korban. Ő vezette a csapatot, amelynek köszönhetően új tárlattal bővült az Egyiptom Központ. Ez pedig az „Egyiptom és szomszédjai” vitrin. Egyiptomi, görög, római, közel-keleti, ciprusi és núbiai tárgyak láthatóak benne.

Ennek a napnak volt magyar vonatkozása is, mégpedig Dulcie Engel[21] előadása kapcsán. Ő Kate Bosse-Griffiths (1910-1998) naplóinak átírását végzi. Kate a kivételes egyiptológus hölgy Németországban, Lipcse közelében született. A Müncheni Egyetemen szerzett egyiptológiai diplomát 1935-ben. Édesanyja zsidó származású volt. Kate 1936-ban Nagy-Britanniába menekült. 1938-ban ismerte meg Gwyn Griffith walesi egyiptológust, akihez egy évvel később felségül ment. 1946-ban férje oktatói állást kapott a Swansea Egyetemen, Kate pedig a múzeumban kezdett dolgozni és 25 éven át, szinte élete végéig gondozta a gyűjteményt. A naplókba Kate nem csak a múzeummal kapcsolatos feladatait jegyzete fel, de levelek szövegét, személyes észrevételeket, sőt pletykákat is. Izgalmas emlékek a múzeum korai mindennapjairól. Van egy kartonázskoporsó-töredék, amelyet Kákosy László professzor úr tanulmányozott, emiatt ezt Kate egyszerűen „budapesti kartonázs”-nak nevezte.

 

A „budapesti kartonázs” a III. Átmeneti korból, azon belül a 22. dinasztia idejéről maradt ránk, és egykor egy koporsó része volt. Uadzset és Nekhbet istennő látható rajta. Kezükben késeket tartva az elhunyt védelmezői. Uadzset az Alsó-Egyiptomot jelképező istennő, általában kobra alakban ábrázolták, de mint „Napszem” gyakran öltötte fel oroszlánfejű nő alakját. A keselyű alakú Nekhbet ezzel szemben Felső-Egyiptom istennője.

Forrás: Abaset

 

A konferencia végén Ken Griffin, Sam Powell[22] és Tom Hardwick bejelentette, hogy a az Abaset-en elérhető egy új online katalógus, mégpedig a Hilton Price gyűjtemény. Az Abaset egy digitális adatbázis, amelyen elérhető az Egyiptom Központ online katalógusa és most már a Hilton Price gyűjtemény is. Nagy örömmel jelentem be, hogy az adatbázis egy része hamarosan magyar nyelven is olvasható lesz, mert elfogadtam Ken és Sam megtisztelő felkérését, hogy fordítsam le az Egyiptom Központ egyik virtuális útvonalának tárgyleírásait. Az Abasetről származó felvételek a szervező szíves engedélyével szerepelnek az oldalon.

Igazán tartalmas három nap volt, nagyon sok új információval gazdagodtam és bizony több itt megismert múzeum is a bakancslistámra került, élükön az Egyiptom Központtal. Remélem tetszett az összefoglaló és ti is kedvet kaptatok ahhoz, hogy ellátogassatok ezekbe az intézményekbe.

Köszönöm szépen dr. Kenneth Griffinnek, hogy megengedte, hogy beszámolhassak nektek az eseményről.

 

Kérlek, hogy figyeljétek az Egyiptom Központ youtube csatornáját:

https://www.youtube.com/user/EgyptCentreSwansea

 

Az előadások az alábbi linken érhetők el:

https://www.youtube.com/playlist?list=PL5WGR1qviI0PL160U8bM16ZPm7QSCb4vR

 

Fedezzétek fel az Egyiptom Központ online katalógusát az Abaseten:

https://egyptcentre.abasetcollections.com/

A Hilton Price gyűjteményt itt éritek el:

https://hiltonprice.abasetcollections.com/

 

Szeretném a figyelmetekbe ajánlani az Egyiptom Központ blogját is, ahol lehetőségetek van támogatni is az intézményt:

Egypt Centre Collection Blog

 

 

Írta: Maatkara

Közzétéve: 2021.09.27.


 

[1] A gyűjtemények és kiállítások kurátora a Wellcome gyűjteményben.

[2] A Jebel Moya-ában zajló ásatások igazgatóhelyettese.

[3] A gyűjtemény hozzáférési menedzsere a Swansea Egyetem Egyiptomi Régiségek Múzeuma Egyiptomi Központjában.

[4] Emeritus professzor az Oxdordi Egyetemen.

[5] A Swansea Egyetem emeritus professzora.

[6] A Petrie Múzeum a UCL része.

[7] Támogatta például az Egypt Exploration Society, az Egyptian Research Account ásatásait, John Garstang Meroéban folytatott munkáját, az Oxfordi Egyetem núbiai expedícióit, illetve Gertrude Caton-Thompson khargai ásatásait.

[8] Az Egypt Exploration Society gyűjteményének kezelője.

[9] Eredeti címe: Nefertiti lived here.

[10] Az An infinity of things: how Sir Henry Wellcome collected the world című könyv írója.

[11] Eredeti címe: The Fellahin of Upper Egypt. A fellah arab szó, azt jelenti földműves.

[12] A régészet, egyiptológia és világkultúra gyűjtemény kurátora a Bolton Múzeumban.

[13] Az egyiptomi és szudáni gyűjtemény kurátora a Manchester Múzeumban.

[14] A Monument Men technikai igazgatója.

[15] A 20. század elején épült pamutfonó malom.

[16] A Petrie Múzeum kurátora.

[17] Vezető gyűjteménygondozó asszisztens.

[18] Az orvostudományi gyűjtemény kurátora.

[19] A régiségek vezető kurátora a World Múzeumban.

[20] A Wellcome gyűjtemény gyűjteményinformációs menedzsere.

[21] Az Egyiptom Központ önkéntese.

[22] Az Abaset Collections Ltd igazgatója.